Ez a kedves kis történet egy tokióbeli kis településen játszódik, amit Nerima-nak hívnak. Itt egy farmon él Hideki, Ichiro, és Mako, akik együtt, plusz egy pandával (Pandaikon) együtt alkotják a Nerima Daikon Brothers, vagyis a Nerimai Retkes Bratyók együttest. Ezen a kis farmon zenélgetnek, és retket esznek egész nap, és nagy álmuk, hogy felépítsék azt az egyedülálló, hatalmas koncert-kolosszust, ahol kedvükre játszhatnak a hatalmas rajongótábor előtt. Ám sajnos a pénz valahogy sehogy sem akar összegyűlni, és a céljuk elérése érdekében bármit megtesznek. Ráadásul egy idegdegenerált rendőrnő (Yukika), és a környék gengszterei is állandóan keresztbe tesznek nekik, vagy a területükért, vagy pedig mert a pénzt nem a leglegálisabb módszerrel akarják összespórolni.
A 3 főhős egyéniségben nem szenvednek hiányt: itt van rögtön a 25 éves Hideki, akinek a Nerimai telke és a blues a mindene. Nagy álma még, hogy összeházasodhasson unokatesójával, Mako-val (ennek érdekében még a törvényt is módosítja). A banda másik férfi karaktere, Ichiro. Ő a helyi Club Echo da Ekoda bárban dolgozik, ahol remek borokat és ételeket kínál a nála 40-50 évvel idősebb hölgyeknek. Különleges képessége, hogy a beléje fülig szerelmes hölgyeket mesterien utasítja el. Nem egy izgalmas csávó. A harmadik karakter Mako, a banda egyetlen hölgy tagja, Hideki 19 éves kuzinja. Különlegesen jól tudja elverni Hideki elcsórt pénzét a saját “stílusára”.
Az anime maga elég érdekes. Van benne egy kis Blues Brothers (amikor legelőször láttam, azonnal a BB film jutott eszembe), egy kis politika, egy kis pénz, egy kis hatalomvágy, ám ugyanakkor minden mozzanata vicces. Ez egy igazán nagy paródia, ilyen grandiózus és bődületes baromságokat még nem láttam. Rengeteg híres embert csempésznek bele a sorozatba, a zenék fenomenálisak (nem csoda, az anime felét simán kiteszik a dalok), az egyedi rajzolás passzol az egyedi baromságokhoz. Összességében egy nagyon jó kis sorozat, viszont nem hiszem, hogy minden anime rajongónak tetszeni fog, eléggé zsibbadt agy kell ahhoz, hogy valakinek a kedvencévé váljon, de egy misét megér mindenkinek. |
