Maison Ikkoku (1986-88)

Hacsak nem él valaki a világ egy olyan elszigetelt sarkában, ami még a térképen sincs rajta, valamilyen mértékig más emberek közelében kell lennie. Ebből adódóan viszont nem árt a jó szomszédság, ami bár elég sokmindent jelenthet, valószínűleg mindenki egyetértene néhány dologban az ideális szomszédokat illetően. Ilyen lehet a segítőkészség, figyelmesség, miegymás. De ha az egyetlen dolog, amiben segítenének az, hogy rekordidő alatt érje el valaki az illuminált állapotot, és már annyira figyelmesek, hogy egy pillanatra sem hagyják békén az embert, nem meglepő, ha bárkinek elborulna egyszer az agya. Márpedig ezzel kell szembenéznie annak, aki van olyan merész (vagy csak nem tudja, mire vállalkozik), hogy Maison Ikkoku lepukkant épületét válassza otthonának. És még csak nem is ezek a legérdekesebb trükkjeik, tudnak ennél sokkal jobbakat is. Az egyik lakó sokat tudna erről mesélni. És fog is… A történet kezdetén is láthatjuk, amint főhősünk épp elég idegesen szedi a holmijait, és megpróbál elköltözni, ami már nem az első menekülési kísérlete lenne abban a hónapban. A lakók ugyanis előszeretettel vonják be mindennapos kis játékaikba és kéretlen ivópartijaikba annak ellenére, hogy nem sok hajlandóságot mutat az ezekben való részvételre. Akkor is ez elől akart elszökni, amikor váratlanul egy ifjú hölgy, Otonashi Kyoko lépett be az ajtón, Maison Ikkoku új gondnokaként mutatva be magát. Godai Yusaku hirtelen meggondolván magát úgy dönt, inkább mégis marad. Mégse élvezheti a nyugalmat, amire vágyott, mert látni akarja a hírhedt kukkolólyukat, amin keresztül be lehet látni az egyik szomszédos szobába. Nem mintha ellenére volna a látvány, ami elé tárul közben, de a vizsgájára így nem nagyon tud készülni. Yusaku viszont ezt kevésbé bánja, mert bár tanulni így nem nagyon tud, de rájött, hogy van a közelben valami más, amire legalább annyira érdemes odafigyelnie. Attól a naptól fogva Godai-kun gondolatai egyre többet forognak Kyoko körül (amiből gyakran igen fájdalmasan tér magához), de ugyanakkor rengeteg egyéb dologgal, problémával is foglalkoznia kell. Egyrészt ott vannak a tanulmányai, amelyekkel nem áll túlzottan fényesen, egy nem kívánt vetélytárs is felbukkan, és persze Kyoko maga is gyakran bonyolítja a helyzetet. Godai persze nem hagyja magát, és harcba száll a kegyeiért, annak ellenére, hogy látszólag minden ellene szól ebben a szerelmi háromszögben. A dolgok azonban mindig egyre csak bonyolódnak a szereplők számára, mivel mindig történik valami, amivel felébresztik Kyoko féltékeny természetét, amit viszont többnyire csak egy félreértés okoz, na meg a lakók pletykálkodása és ugratása. Közben még új szereplők is felbukkannak, akik csak tovább bonyolítják számukra a helyzetet, mivel ők maguk is szoros kötődést szeretnének a főszereplők valamelyikéhez. Az egyik főszereplő, Otonashi Kyoko egy meglehetősen vonzó és feltűnően fiatal özvegy, aki azért jön Ikkoku épületébe, hogy átvegye a korábbi gondnok munkáját. Elég féltékeny típus, de valahogy mégsem engedi, hogy mások közel kerüljenek hozzá (bár érthető, hogy miért). Godai Yusaku viszont, aki rögtön beleszeret, egy egész rendes srác, szerény kilátásokkal, ugyanakkor meglepően kitartó. Riválisa, Mitaka Shun szinte mindenben az ellentéte, tapadnak rá a nők, van pénze, jó állása, ilyen ellenféllel szemben Yusaku-nak látszólag esélye sincs. Ám van, amikor nem a pénzen múlnak a dolgok. Rajtuk kívül még jó pár karakter van, de ők a legfontosabbak. A kivitelezés jónak mondható, még mai szemmel is, ha az ember nosztalgiázni szeretne. Az openingek és az endingek kellően változatosak, a zenéjük betétdalként is hallható a sorozatban, mindig a megfelelő helyen. Ezek általában nagyon jól sikerült számok, amelyek sokat hozzátesznek a hangulathoz, segítve a beleélést. A szinkronhangok is jók, bár Godai hangja néha elég furcsának tűnik, amikor éppen kínosan nevet valamiért. A rajzolásából (és másból is) látszik, hogy a Maison Ikkoku nem éppen a legújabb darabok közül való, bár attól, hogy nem pakolták tele CG-vel, még ugyanolyan jó. A karakterek, a környezet, és minden egyéb ugyanúgy néz ki, mint a mangában. A karakterek dizájnja egyébként nagyon ötletes, ennyi fura figurát ilyen kis helyre összerakni… A sorozat maga romantikus vígjáték, tele félreérthetetlen(nek tűnő) helyzetekkel, amelyekből Godai sokszor komoly nehzségek árán tudja kimagyarázni magát. Bár amilyen gyakran ez előfordul, nem meglepő, hogy időnként mindenkinek elege van az ilyen esetekből. Ehhez még az is hozzátesz, hogy Ikkoku-kan lakói imádnak pletykálni, megalapozva ezzel a további félreértéseket, és tovább bonyolítva a történetet. Érdekessége a történetnek, hogy a romantikus részével párhuzamosan egy komoly problémát is felvet, amely aktuálisnak mondható, bárhol, bármikor is éljen az ember. Ennélfogva érdemes azokra a pillanatokra is odafigyelni, amikor nem a szereplők közti kapcsolatokon van a hangsúly, mivel korántsem elképzelhetetlen lehetőségeket mutat be. Aki tehát szereti a romantikus történeteket, rengeteg poénnal és érdekes szereplőkkel fűszerezve, annak csak ajánlani tudom a Maison Ikkokut. Az animációja ne riasszon el senkit, attól, hogy régi sorozat, nem veszít semmit az értékéből. Az élmény ugyanúgy garantált, mint egy friss alkotás esetében, és a régies ábrázolás akár még előny is lehet ennél a sorozatnál. Aki teheti, mindenképp nézze meg!