Lucky Star (2007-08)

-Well, let’s get crackin’! -Let’s-a-go! -Stop messing around and start! Majd elindul az opening és az egyszeri néző menthetetlenül a képernyő elé tapad egészen a záróképsorokig. Ez a Lucky Star és az erő, amit ez a könnyed kis komédia magában hordoz. A koncepciója rém egyszerű. Dobjuk el a részeken átívelő történetet és álljunk rá szigorúan az epizodikus tartalomra és a létező legaprólékosabban, hitelesen és kendőzetlenül mutassuk be a főszereplő 17-18 éves középiskolás lánydiákok mindennapjait, mindezt szőjük át egy utánozhatatlan komikus és egyben parodisztikus hangnemmel. Nos, igen, a főszereplők bizony ismét lányok, de ez ne tántorítsa el a férfi olvasóinkat az anime megtekintésétől, mivel sokkal általánosabb problémákat dolgoz fel a sorozat, minthogy holmi nemi különbségek miatt ignoráltan félretoljuk. Ráadásul a karakterek a japán animált mozgókép történelmének legaranyosabb és legszerethetőbb figurái. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag egytől egyik archetípusok, hála a kidolgozottságuk és a különböző konfliktusaiknak, jelenlétük sosem lesz repetitív, vagy ismerős. A konfliktusoknak, amik gyakorlatilag az egész anime esszenciáját adják. Bizony hőseink egytől egyik azokkal a problémákkal fognak összetalálkozni az életük során, amit mi is egytől egyik átéltünk, vagy át fogunk élni (gondolva a fiatalabb olvasókra is). Ezzel el is jutottunk annak a bizonyos erőnek a forrásához. Van abban valami felderítő és megmosolyogtató, ahogy a magunk mögött tudott intrikákat és nehézségeket újra átélhetjük egy kifordított, komikus világban. Egyszerűen nevetésre sarkallnak azok a pillanatok, amikor a kis hőseink ugyanúgy megpróbálnak a dolgozat előtti estén minden energiájukat beleadva tanulni, holott ők is és mi is tudjuk, hogy ennek úgyse lesz jó vége. Vagy a tv fog elcsalogatni a tananyag mellől, vagy a számítógép, vagy csak az ágy hívogató puhasága kényszerít minket arra, hogy álomra hajtsuk a fejünket, a párna alá téve a könyvet.