Ima, Soko ni Iru Boku (1999-00)

Matsutani Shuzo (röviden csak Shu) kendózik, de nem megy neki túl jól a sport. Egy nap az edzésről hazafelé tartva egy lányt pillant meg az egyik gyárkéményen, ahol a helybéli gyerekek játszani szoktak. A különös csak az, hogy a lány egy olyan kémény tetején ül, aminek a létrája már rég tönkrement. De akkor hogy jutott fel oda? Shu felmászik a szomszédos kéményre, és megpróbál beszélgetésbe elegyedni a lánnyal. Nem sokat tud kiszedni belőle, mivel igen csendes, csupán a nevét tudja meg, Lala Ru-nak hívják.Beszélgetésüket váratlan idegenek zavarják meg. Néhány katona robotokkal felszerelve támad rájuk. Shu megpróbálja megvédeni Lala Ru-t, és így ő is átkerül a többiekkel együtt egy másik időbe. Egy lebegő erődfélében kötnek ki, ahol tovább folyik a hajsza. Lala Ru-t elfogják, Shu pedig lezuhan a mélybe, a lány nyakláncával együtt, ami később igen fontos lesz. Persze megtalálják, megtámadják, elfogják (Shu eközben elveszti a nyakláncot), és börtönbe zárják.A cellájában ismerkedik meg Sara Ringwalt-tal, a szőke amerikai lánnyal, aki szintén a Földről jött, azért hozták ide, mert nagyon hasonlít Lala Ru-ra.Ez után a találkozás után nagyon megrázó fordulatot vesz a történet. A csodás megmenekülés helyett Shu-t megkínozzák, kilógatják az erőd oldalára, mivel nem tudja, hol a nyaklánc, Sarát pedig többször megerőszakolják, mivel más haszna nincs. Szereplőinket tehát a kemény valóság fogadja, a háború borzalmai, egy őrült diktátor kegyetlensége, megaláztatás, meggyalázás, kín és szenvedés. Ez nagyjából az első 4-5 rész története volt. Ennél a pontnál kezdtem erősen gondolkodni, hogy nézzem-e tovább az animét, vagy sem. Végül azzal vettem rá magamat a folytatására, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet, meg a végére úgyis biztos minden jóra fordul. Hát nem volt teljesen igazam. Hisz azon nem lehet változtatni, ami már megtörtént és bizony mindennek van következménye. Az anime rajzolása nem a legszebb, elég gyenge a grafika, annak ellenére, hogy nem olyan régen készült. A történet sokkoló, nem egy könnyű darab ez. Habár rendhagyóan életszagú történet, én mégsem ajánlom. Igazság szerint már sajnálom, hogy megnéztem, mert már napok óta nem tudok tőle nyugodtan aludni.