DRAMAtical Murder (2014)

Az alternatív Japánt, amit Midorijima-nak hívnak, egyetlen hatalmas cég privatizálta: a Toue Vállalat. Hatalma kiteljesedését azzal tette nyilvánvalóvá, hogy két részre osztotta a szigetországot:
– a Platina Jail-be csak a kiváltságosok juthatnak, külön meghívóval, de erre a helyre már-már születni kell.
– A Régi Lakónegyedbe pedig azok az átlagemberek kényszerültek, akik csak álmodozhatnak a Platina nyújtotta örömökről.
A Toue azonban nem hanyagolta el a Régi Lakónegyedben élőket, hiszen a Rhyme, mint az egyik legnépszerűbb virtuális játék, sokakat megmozgat. Bejegyzett és be nem jegyzett bandák űzik, olykor a rendőrség és a maffia kereszttüzében lavírozva.
Főhősünk, Aoba Seragaki, ebben a kettészelt világban éli békés mindennapjait nagyanyjával és barátaival. Közülük néhány folyton arra biztatja, hogy ha már rendelkezik egy Allmate-tel (a Rhyme alapkulcsa és rendszerint kisállatként árusítják), akkor használja ki.
Aoba azonban hű marad elveihez és megtagadja a meghívásokat, egészen addig, amíg egy ismeretlen játékos bele nem kényszeríti, és fel nem nyitja a benne lappangó, több mindenkire is kiterjedő múlt pecsétjét…

A játék cyber-punk világát az anime igyekezett a legjobb minőségben megragadni és ez, szerintem, sikerült is. Ugyanakkor lényeges különbség, hogy az anime olyan szinten “gyermekbaráttá” vált a játékhoz képest, hogy magát az alapot is megváltoztatták és összetömörítették 12 részbe. Sok minden kimaradt, sok mindent nem is tudott a néző olyan mélyen átélni, mint a játékban. A történetszál pontosan ezért néhol üresnek, máshol túlzsúfoltnak tűnt, majd a végén belépett a nagy fordulat.
A karakterek kidolgozottsága és a különböző hangulatok megteremtése viszont kellően jóra sikerült és hű maradt az eredeti “bad ending” felálláshoz is, ami nagy meglepetést okozott, ráadásul ugyanazokkal az előadókkal dolgoztak, mint a játékban. Ezen kívül kétségtelenül élvezhetőek lettek a sorozat zenéi is, Clear dala, a “Jellyfish” például az egyik legjobban sikerült átírás lett.

Mit is mondhatnék… nagy rajongója voltam a játéknak. Nem maga a yaoi felhang fogott meg, hanem a sztori összetettsége és az a kis plusz, ami a Nitro+ játékokban lenni szokott. Nagy izgalommal vártam az első részeket, majd a történet végén csak ültem a székben és nem tudtam eldönteni, hogy mit is láttam.
Gyors volt. Minden olyan gyorsan lefutott a néző szeme előtt, nem hagyva időt arra, hogy kicsit megeméssze, átérezze… és igazából nem lehetett eldönteni, hogy egy hatalmas csalódás vagy egy zseniális megoldás maradt.
De bármelyik is legyen előtérben, nem lehet figyelmen kívül hagyni és egyszerűen túllapozni rajta. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a lehetőségekhez képest egy mindenképp maradandó animét sikerült alkotniuk.