Copihan (2011)

Az első részben két dologba nyerünk betekintést: az első egy baseball-meccs, ahol az aduászt pom-pom lánynak nézik, a második egy kék szoknya, ami csíkos bugyit rejteget.
A második epizódban egy rádiós műsorba hallgathatunk bele, az All Day Nipponba, ahol kiderül, mit mond a konyhás néni és hogy ki a nap legszerencsétlenebb tanára, akinek vigyáznia kéne a magasan lévő dolgokkal.
Egy igen érdekes leányzóval ismerkedhetünk meg a harmadik szösszenetben. Kadokura Yuna egy igen csinos és szerencsés lány, ugyanis napjait végigkísérik a lehetőségek, de sajnos mindet elutasítja… vagy mégsem?
Csapó négy: Ebben a részben szemtanúi lehetünk egy televíziós műsor rögzítésének, ahol Tsugayama Haruhiko, a 24 éves rendőr egy napját veszik fel. Megtudhatjuk, milyen pózra buknak a lányok és hogy miként keseríti meg a gonosz riporternéni szegény rendőrünk napját.
Ha már a gonosz néniknél tartunk, az ötödik részben HoTAL-sama különleges kiképzését láthatjuk, ahol a feladatokat hímnemű hívőinek kell végigszenvedniük. De hát a szerelem vak… bár a melleket észreveszi.
Történetünk hatodik epizódjában a második történetet láthatjuk más megvilágításban. Találkozunk egy beszélő, nyáladzó plüssnyúllal, Mayori-san idióta szóvicceivel és pontosan 28 darab telefonfüggővel.
Az utolsó, hetedik részben egy kis nosztalgiával, gondolatolvasással és egy 200 éves szentéllyel találkozhatunk. Mind tudjuk, ismétlés a tudás anyja, ezért megismétlik a bugyivillantást. Vajon ezúttal is csíkos lesz?
A rész végére teljessé válik a káosz, áthajlunk sci-fibe, és a rész főhősnője egészen nagy felfedezést tesz:

Eme műalkotás a GONZO stúdió és KEI közös munkája. Ha figyeltétek a karaktereket, látható hasonlóság némelyik szereplő és a Vocaloid karakterek között. Ennek az oka az, hogy KEI az a mangaka, aki Hatsune Mikut és a Kagamine ikrek designját készítette. És midőn ő a felelős a Copihan karaktereinek designjáért, természetes a hasonlóság. Az opening végig ugyanaz, a “Loop” című szám á lá Yayuyu. Ending nem igazán van, csak valami dallamot nyomnak be a végére. Figyelem, az utolsó részben az “ending” után található a sci-fi változat, el ne tessék kapcsolni! Az OST egészen kellemes, ez Takashi Hamada munkája.

Szerintem a Copihan egy nagyon szórakoztató kis sorozat, megéri azt a kb. 40 percet, amit az egész sorozatra szánni kell. Alapjába véve slice of life és vígjáték, no meg egy kicsit ecchi és tényleg jókat lehet nevetni rajta, ezért ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.